és ami még lemaradt!!

Mivel kishugom egy grafikus zseni, meglepett minket az alább látható kis fotómontázzsal!!!

Köszi Susann!!!!!

               

A nagy pillanat!

Július elsején eljegyeztem Violt!!!!!

És azóta mindketten 10 centivel járunk a föld felett! Szerda reggel felkeltünk, az idő egészen jónak tűnt, és akkor már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ma megkérem a kezét. Errre már jó pár hónapja készülök, először csak eljátszottam a gondolattal, aztán kigondoltam a részleteket, Miskolcon megvettem a gyűrűt, kis gyémántos aranygyűrűt, Innsbruckban meg vártam a megfelelő alkalmat!

Mert hát Innsbruck egy fontos helyet fog elfoglalni emlékeink között. Én meg bizonyos dolgokban romantikus és régimódi vagyok. Szóval mikor felébredtem, még én sem tudtam, hogy ma lesz a nagy nap. De mivel átgondoltam, hogy a nyár folyamán már nem valószínű, hogy még egy ilyen nyugodt hetünk legyen, ezért belevágtam.

Szóval egy finom ebédre elcsábítottam a kisasszonyt INK házi hegyére, a Patscherkofelra. A hegy hátsó részén egy kellemes hüttében ebédeltünk egy finomat, gyönyörű panoráma kilátással, és mikor indultunk volna, még felcsábítottam egy néhány méterrel magasabban lévő kiszögellésre.

És akkor (térdremegés) térdreborulás, és meg MEGKÉRTEM  A KEZÉT!!!! Ő néhány pillanatig szóhoz sem jutott, sikerült meglepnem, azt hiszem, és a válasza természetesen IGEN volt!

Kíváncsi volnék, Viol ezt hogy élte meg: http://vilcsi.wordpress.com

 

Mindenkinek hatalmas ölelés!!!!!!!!!!!!!!!!!!