Július elsején eljegyeztem Violt!!!!!
És azóta mindketten 10 centivel járunk a föld felett! Szerda reggel felkeltünk, az idő egészen jónak tűnt, és akkor már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ma megkérem a kezét. Errre már jó pár hónapja készülök, először csak eljátszottam a gondolattal, aztán kigondoltam a részleteket, Miskolcon megvettem a gyűrűt, kis gyémántos aranygyűrűt, Innsbruckban meg vártam a megfelelő alkalmat!
Mert hát Innsbruck egy fontos helyet fog elfoglalni emlékeink között. Én meg bizonyos dolgokban romantikus és régimódi vagyok. Szóval mikor felébredtem, még én sem tudtam, hogy ma lesz a nagy nap. De mivel átgondoltam, hogy a nyár folyamán már nem valószínű, hogy még egy ilyen nyugodt hetünk legyen, ezért belevágtam.
Szóval egy finom ebédre elcsábítottam a kisasszonyt INK házi hegyére, a Patscherkofelra. A hegy hátsó részén egy kellemes hüttében ebédeltünk egy finomat, gyönyörű panoráma kilátással, és mikor indultunk volna, még felcsábítottam egy néhány méterrel magasabban lévő kiszögellésre.
És akkor (térdremegés) térdreborulás, és meg MEGKÉRTEM A KEZÉT!!!! Ő néhány pillanatig szóhoz sem jutott, sikerült meglepnem, azt hiszem, és a válasza természetesen IGEN volt!
Kíváncsi volnék, Viol ezt hogy élte meg: http://vilcsi.wordpress.com
Mindenkinek hatalmas ölelés!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szia Gábor!
Lehet már nem emlékszel Rám a volt gimi sorai közül.. Avasiból
Bár szerintem az ottani éveket senki nem felejti:) A minap voltam anyukádnál ügyintézni, és akkor mesélte csillogó szemekkel, hogy eljegysezted a barátnődet, és nézzem meg a képeket! Nagyon büszke Rád, ahogy mesélt, én meg ezúton is szeretnék Nektek gratulálni és sok sok boldogságot kívánni a jövőre nézve ! Remélem az én kezem is hamarosan megkéri a párom! 
Üdv: Zsuzsa
Köszönöm szépen!
De emlékszem rád, csak nem pontosan.
Mert csak azt nem árultad el, hogy Avasin belül honnan ismerjük egymást? Mert osztálytársaim közül is volt több, meg azokon kíül is.
No de azért köszi szépen!