Május végétől – avagy Otthon, Belfort és Innsbruck

Kedveseim!

Habár tudom, hogy Ich muss garnix, de neked ez kötelező meghallgatnod olvasgatás előtt, közben vagy után: Grossstadtgeflüstert – Ich muss Gar Nix : http://www.youtube.com/watch?v=vTsFUr105iw

Szóval és tettel, május végén befejeztük a sebészet gyakorlatunkat, csináltunk két hetet a Nuklear Medizinán és elindultunk hazafele. Már annyira hiányzott…először néhány napos teljes kikapcsolódás Kóny Cityben, Violett unokahugát, a kis Lillert elkísértük keresztelőjére.

Utána hazaérkezés Miskolcra, ahol szinte minden estét a stúdióban töltöttem Pongival és a hangmérnökkel, Tamással, ugyanis igen-igen Uraim és Hölgyeim, engedjék meg, hogy bejelentsem, ezennel elkészült a Miskolci Ütősök Jubileumi albuma, mely a 10 címet viseli…vajon miért is? A masterelés még hátra, némi simítás, utómunkálatok, de őszre, amikor is nagykoncertet tervezünk, már mindenki kézbe veheti :D:D:D

És hát elmentünk az együttessel Belfortba, a FIMU fesztiváljára http://www.fimu.com/site/ . Eszméletlen: 3 nap, több mint 3000 zenész és rengeteg zenebarát, isteni közönség és nagyszerű hangulat. Egy kis ízelítő belőlünk és a fesztiválhangulatból:

Miskolci Ütősök:

1. Hej Tulipán: http://www.youtube.com/watch?v=qUROHgadESA

2. Over the Moods: http://www.youtube.com/watch?v=sm7RpVxm0q0&feature=related

——————————————————————————————————————————–

Majd Miskolc-Győr-Miskolc kombó után irány vissza Innsbruckba, ahol is volt egy szabad hetünk, hogy végre kicsit kiránduljunk. Tényleg, elképzelhetetlen helyeken jártunk. Tengerszem 2000 méteren Salfeinsnál: http://vilcsi.wordpress.com/2009/06/22/grinzenstol-salfeinsig/

 A női szakasz Vanesszával, a francia diáklánnyal, Annával (DOTE) és Viollal.

 na jó…most már csak felérnénk…

 a tó meg tele volt gőtével:

 

Szerelmemmel és innsbrucki háttérrel:

Ezt a ötágú szigonyt meg az erdőben lőttem lefelé:

—————————————————————————————————————————-

Voltunk Kufsteinban is, megnéztük Rózsa Sándor, Wesselényi és Kazinczy börtöncelláját. Nagyon komoly érzés látni egy olyan falat Ausztriában, ahova magyar rabok nevei vannak felírva:

Európa legnagyobb szabadtéri orgonáját hallgattuk meg a várudvaron, melyet minden nap délben megszólaltatnak.

Jah: Il Capitano:

illetve il Capitani (valószínűleg a ragozás nem helyes) (avagy az elveszített fonál keresése):

 Azt hiszem itt megtaláltuk…és minden jó ha a vége jó

 

Következőkben Wildschönauról írok egy keveset, de aki nagyon kíváncsi, látogasson el Viol blogjára…talál még egy-két ínyencséget ott is

Köszöntem.

Áucs!!! Charlie bit me!

Kedves Olvasó!

Sok mindent történt velem, de leginkább múlt hét péntek. Kedvenc Vilcsi annyira jól leírta, hgoy megkérnélek, egy rövid kitérő erejéig kattints a linkre, és olvasd el a következő bejegyzést Viol blogjából:

http://vilcsi.wordpress.com/2009/05/16/a-gonosz-ajto/

de most komolyan, olvasd el. Addig nem mehetsz tovább!!!

 

 

—————————————————————————

Na jó, itt egy kis képecske: na ki mit lát rajta?!

 

Hát így esett a  nagyeset. Most se vizilabda, se foci, se OP-aszisztencia. Pedig az érsebészeten mikor megjelentünk a hétfő reggeli megbeszélésen, mosolyogva fogadtak minket, hogy itt az erősítés a többi hallgatónak. Itt ugyanis a hallgatók minden napra be vannak osztva aszisztálni. Aminek ugye van jó oldala is meg rossz is. Mert azért egy időn túl már  nem olyan izgalmas, nem látsz olyan sokat, van amikor alig látsz valamit, csak egy kampót fogsz és ha nem te tartod a szikét, akkor eléggé vacak 2-3-4 órát végigállni. Azért Violra ráosztottak egy kissebb műtétet. Ő meg azért van meglőve, mert a térde hosszab álldigálás után székért kiállt. Elülső keresztszalag nélkül azért nem olyan kényelmes. No hát ilyen formában adtunk mosolyognivalót a sebészeknek: a magyar hadirokkantak :D:D:D

de ma már ezt is befejeztük, mert holnap Ausztriában ünnep miatt munkaszüneti nap van, pénmteket meg kiadta a dékán szünetnek. Szóval vajon mit csinálunk? Irány haza!!!!!!

 

Csütörtök reggel indulunk. Addig még felköszöntjük Emmer Gyuri barátunkat 30. születésnapján ma este. Utána irány a Hon !!!! Lehet zargatni telefonon, én is azt fogom!

byez to all

 

ui.: Jah, hogy nem említettem, hogy mi volt az alapötlet, ami miatt most megyünk haza? Hát a belforti Fesztivál, ahova megyünk az ütősökkel. Na ná!! http://www.fimu.com/site/ olláláááá

ui2:ha esetleg még valaki nem látta volna, akkor a címben emlegetett srácot kötelező megnézni:

http://www.youtube.com/watch?v=_OBlgSz8sSM

a nap Tippje!

kösz a kommentet edesanya. (nem kell ketszer megirnod, csak kell egy kis atfutasi idö, amig jelzi az oldal nekem egy emailben, hogy valaki kommentelte valamelyik bejegyzest. Ha megkaptam az emailt, es elfogadom (mindig mindent elfogadok) utana jelenik meg a hozzaszolas)

legyetek jok!

 

ui.:mint latjatok, megsem kezdodott el a vizit, csak egy orvos jött ki valami telefon miatt. De most mar minden percben elkezdödhet!

Blitz Comment!

egy gyors bejegyzes mielött elkezdödne a CHef-Visit!

 

Hajtas-hajtas, inden reggel igy kezdödik a belgyogyaszat Sonder-Station-jan. Mara sikerült kideriteni, hogy a Sondersationon azok a betegek fexenek akik Sonder-Versichertek, tehat nem az allami egeszsegbiztositasban reszesülnek, hanem valamikepp többen. Hm…azt persze nem tudom, mit kapnak az atlag betegek, de szerintem nem sokkal kevesebbet.

Chef-Visite: hetente 1-2x, ilyenkor mindenki varja, hogy megerkezzen prof. Patsch, a belgyogyaszat igazgatoja. Tehat jovbal kesöbb kezdödik a vizit. Mikor megjön ünnepelyesen egy kaveval kezdik az orvosok a vizitet, azaz beülnek a konyhaba min. 20 percre, egy nyugodt kavera. Mi, diakok pedig tovabb varunk. Mjad ha elkezdödik a vizit, villamsebesseggel vegigszaguldunk a szobakon, a Zuständigarzt referal a betegröl, hogy all a terapia, es megyünk tovabb. Ezek a vizitek joval gyorsabbak, mint az atlagod, fönök nelkuliek.

Utana lehet menni ebedelni, azaz mi lelepünk. Altalaban a negyen egyszerre ebedelünk, ki a  mezan, mi Viollal a saja kis szendvicseinket esszük, vagy veszünk valamit a boltban 2-4- euroer. Delutan vissza a meloba, uj betegeknel anamnezis, statusz, Blutabnahme, EKG. Remelem ma hamar szabadulok, mert 16:15-töl edzes van. aztan hula faradtan eldöl az ember a nap vegen. Eddig is ertattem, hogy mert faradtak a szülök egy napi munka utan, de most, hogy en is minden nap 8-16ig bent vagyok, felertekeltem a pihenes es a semmitteves örömeit…

jönnnek

kezdödik, APAkezdödik!!!

byez

Visszatértünk!!!!!! Még mindig isteni!

ajánlott hallvasmány: rhcp - charlie (http://www.youtube.com/watch?v=VFqNV7-lly8)

Hatalmas Osztály vigyázzz mindnekinek és üdvözlet az internet minden csendesóceáni tankerének 2009-ből!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Visszatértünk Ink-ba, minden gond nélkül és belevetettük magunkat a traumatológia gyönyöreibe. Reggel regisztráció, persze nem találtak a personalabteilungon minket egyik listán sem, de aztán valahogy mégis csak elfogadták, hogy itt lehessünk. aztán az ambulancián professzorasszony beosztott minket, Violt Christophot és engem. A srác osztrák KPJ-s, yo arc, teljesen vállalható .

Viol a 7-Nordra megy (váll és kéz-kar) én meg a jó öreg 7-Südre, vissza  a főleg térdsérültek közé. Ott voltam decemberben is, szóval ismerős lesz a környezet. A FVA-n (Frischverletzten-Ambulanze) összevarrtam egy osztrák kamionos sebét a buksiján. Gyönyörű lett. Elején azt sem tudtam hova fogjak, a dokinő berakott két öltést, aztán a többit már én. Remélem legközelebb én csinálom az egészet. (jah, mily kicsiny világunk, az ipse nem tudta hol van Győr, de Miskolcon ismerte, de inkább Sajóbábonyt, ahova szállított.) Viol infúziót kötött be, szóval el leszünk mi itt.

Hogy milyen volt otthon? Csodálatos, fenomenális, állat, eszeveszett!! Na elég a szuperlatívuszokból. Az érettségitalálkozó is megvolt, bár sajnos sokan nem jöttek el. Volt aki szólt előre, volt aki meg szólt hogy jön és nem jött. Ergó a vacsoráját mi fizettük ki. De aki ott volt az nem felejti. Azért annak nem örülök, hogy két olyan arc, akik nem kértek vacsorát, mert “Nem hiszem hogy ráérek, max beugrom egy sörre” felkiáltással éltek, azért éjfél után beérkeztek, amivel nem is lett volna baj, csak az össze maradék kaját felzabálták, szétfalták…Szóval aki ——–de itt most ezt nem is írom tovább!

Karácsony-pulyka-család-Vilcsibaba miegymás…és akkor jött a szikra: gyerekgyógyászat szigorlatra készültem éppen a két ünnep között, de rájöttem, hogy pókerezni kell! Azt hiszem hagyományteremtő lett a december harmincadikai “csak egy lájtos póker, és kész”! Srácok: Jövőre is várok mindenkit szeretettel. meg remélem Ducika is összeszedi magát addigra!

Gyerekgyógy meglépve, nem volt egyszerű, főleg lelkileg kellett túltenni magamat azon, hogy még mindig tanulni-még mindig-még mindig…le voltunk maradva és hülye tételek voltak. De végül csak összejött az ötös. Bár ehhez kellett Schuller prof jóhangulata is!

Pénteken még a csopitársakkal is sikerült találkozni egy finom sör keretében, vagy éppen két búzasör mellett Bálint barátommal!

A lényeg a lényeg: Itt vagyunk, január utolsó hetében és február első hetében csak síelni és láblógatni fogunk, mert nincs gyakorlatunk és én ezt már nagyon várom. Addig meg trauma látástól vakulásig, edzések, le kell adnom a felszedett fél pulykát, kezdek szétfolyni:D na de egy-két hónap múlva…

csak épp azt nem tudom, hogy ma elmenjek-e edzeni! Hétfőn mindig eszméletlen úszás van, és sokáig. hm…kell ez az én amúgy is formátlan szervezetemnek? MEg a magyar edzéstársam, Koroknai Kristóf sem hívott fel, hogy lesz-e ma edzés, nem vette fel. Mi van ha hétvégén meccsük volt és akor hétfőn nincs edzés…szóval kicsit húz a lustaság. meglátom még

legyetek jók és ha van öt perced, kukkants ide, voltam-e olyan lusta, hogy ne írjak!

bye

ui.: vilcsi.wordpress.com

Ez történt dióhéjban!

Halihóóó

Valamikor még nagyon régen befejeztük végre a pszichiátria gyakorlatot, és elindultunk hazafele. Eredetileg szigorlatoztunk volna otthon, de egy hirtelen ötettől vezérelve elcsúsztattuk a vizsgát a következő évre, hogy több időt tölthettünk a családdal, ismerősökkel, barátokkal.

Viol blogján isteni fotókat láthattok Lili babáról, aki tényleg egy édes kis csöppség. Remekül megvagyunk egymással. Imádja a madárpókot (thx to Pityesz ), mi meg Viollal minden nap átmentünk, hogy játszunk vele, vagy elvigyük sétálni. :D  http://vilcsi.files.wordpress.com/2008/12/pb200159.jpg

Annyira jó volt otthon. Először a kellemes pihenés Violéknál, finomabbnál finomabb lakomákkal. Szombaton este Violnak érettségitalálkozója volt, addig én  meg felhívtam Ráskai urat, hogy mi lenne, ha elmennénk meginni egy sört? Olyan hangulatos helyeken voltunk Győrben…nagyon hiányzott már az otthoni szórakozóhelyek hangulata.

Pesten, illletve Budakalászon végre találkozhattam nővéremmel, aki elmesélte élményeit munkahelyéről. Budakeszin dolgozik az OORI-ban, és nagyon tetszik neki. (eltekintve talán attól, hogy háromnegyed hatkor kelnek Zolival, a barátjával, hogy időben beérjenek a munkahelyükre. )

Másnap találkoztunk néhány pajtival a Klinikáknál, a kínaiban. Igazából csak Petrával beszéltünk telefonon, meg Koppánnyal, no meg Szöszivel, de végül egy elég szép kis társaság kerekedett, mert többen akkor szabadultak a Nőgyógy klinikról. Később meg benéztünk a Rezsőben Pirosékhoz. Isteni volt találkozni az otthoni haverokkal, barátokkal.  JAAA! PÉTI! ha legközelebb otthon leszünk, bepótoljuk a sörözést.

Aztán irány Miskolc! Olyan jó volt végre otthon lenni. Édesanyám minden nap a kedvenceinket főzte, aminek köszönhetően mikor visszatértünk INK-ba, és lementem edzésre az edző nevetve csak annyit mondott: “War’s gut zu Hause? Viel gegessen, ge?” Hát mitagadás. Nem nagyon érdekelt, mikor mennyit eszem otthon. Ezt ellensúlyozandó elmentem héfőtől csütörtökig mindegyik edzésre, tegnap és holnap meg síelünk.

 

Apropó síelés:  Ezeket a képeket november elsején készítettem. Gyönyörű idő, néha kcsit tömeg, ésközepes hóminőség, főleg műhó.

Ezeket pedig tegnap: (mínusz 12 fok, isteni friss hó, és nagyszerű hangulat)

Itt meg próbáltam beleugrani a képbe, és hát meglett az eredménye is:

 

Otthon véggre megnéztük a MAdagaszkár 2-t. Az első rész jobban tetszett, de azért így is jókat nevettünk. (Ausztriában csak december 5-től jön a mozikba. Na ezt magyarázza nekem el valaki, hogy lehet, hogy itt csak egy hónappal később jön ki, mint nálunk?!?! MEg láttunk még egy filmet. John Malkovich, Brad Pitt, George Clooney. Égető bizonyíték, amerikai krimi. Biztos jó lesz, gondoltuk, jó színészekkel.

MEg ne nézze bárki is ezt a szörnyűséget. Tényleg! Nem tudom elmondani, milyen mély nyomokat hagyott az a film bennem. Kriminek vicces, vígjátéknak nem az, groteszk abszurd baromság néha, de nem ez volt a alkotók célja szerintem. Vagy inkább nézzétek meg a filmet, és írja meg valaki, hogy mit kellett volna várnom ettől a filmtől….naggggyon kiakaszt!

Aztán visszatértünk INK-ban, én a traumatológián kezdtem, Viol meg a HNO-n. Én nagyon élvezem, csak minden nap 7kor van kezdés, és annyira lefáradok néhány nap után, hogy kezdem felbecsülni azokat az embereket, akik minden nap, reggeltől estig, több éve…Tudtam én, hogy ez nem könnyű és fárasztó, de amikor az ember saját bőrén tapasztalja meg, az más! Violnál volt némi kavarás, mert a prof, akivel lezsírozta az egészet, nem szólt senkinek, hogy jön, ő meg épp szabadságon volt, de azért lassacskán beindult a szekér. Cochlea implantációs műtéten is volt, ami azért otthon nem olyan gyakori.

Hétfő itt munkaszüneti nap, Mária szeplőtelen fogantatása katolikus ünnep miatt. Mi meg kihasználjuk a szabadidőt, szóval megyünk síelni. Pénteken meg irány Magyarország, és készülődés a gyerekgyógyászat szigorlatra. Ezt már nem szabad eltolni!!!!

 

Legyetek jók

Vége a Famulaturnak!

((http://www.youtube.com/watch?v=mVNMJO292uE&feature=related ))

Kedves Cimborkáim!

A mai nappal telt le az első négy hetünk a gyerekgyógyászati klinikán. Ami azt is jelenti, hogy gyakorlatunk első felén, a Famulaturon túl vagyunk. Hétfőn kezdünk a 3-as csecsemőosztályon a KPJ-t, azaz Klinisch-Praktisches Jahr-t, mentorunk nem más lesz, mint Prof. Dr. Lothar-Bernd Zimmerhackl, annak a klinikának a vezetője, ahova most is jár(t)unk. http://www.i-med.ac.at/public-relations/medienservice/images/zimmerhackl_lothar.jpg

Kedves ember…is tud lenni, de azért láttuk már egy párszor, amikor általunk egyenlőre még nem ismert nyelven letámadta a Beo osztályvezetőjét, de nem is igazán őt, csak valami probléma nagyon felidegesítette az egyik beteg körül… Szerintem lesz néhány nehéz percünk.

De azért örülök is, mert azt csiripelték, hogy lelkiismeretesen foglalkozik a diákokkal. Hát akkor állunk elébe! Szerencsére csütörtökig konferencián lesz, szóval lesz néhány napunk felvenni az osztály ritmusát, megismerkedni a hellyel.

Vége a hétnek, és most jól esik pihenni egy kicsit.

Elkezdtem játszani egy régi nagy kedvenccel: GTA Vice city! Hát igen! Aki ismeri, annak nem kell bemutassam:D:D:D:D

((májsztró, múzik, cák-cák!! http://www.youtube.com/watch?v=VI2mfGgetgQ  ))

És mi jön köetkező héten még: Költözés a WIST koliba, szerdán délután. Kiváncsi leszek mien szobát kapunk, ugyanis nekünk Doppelzimmert említettek, de interneten csak oylan opció van, hogy Zimmer für Paare, ami egy tágas-kényelmes-fényes szoba. A képek kecsegtetőek: http://www.wist.at/002/heime/Panorama/panorama_fotos.php

Na meg ott van a vizilabdaedzés is. Bizony-bizony. Ha minden igaz, akkor majd 5 év kihagyás után újra csobbanok és labdát fogok. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Teljesen kikészülök, ha erre gondolok. Igaz csak heti egy edzés lesz, de több mint a semmi. Ezért talán még felveszek egy úszás kurzust. Majd kiderül.

Szóval van mit várni a jövőhéttől.

Mindnekinek kellemes hétvégét, és jó pihenést!

Akkor hajrá!!

Kedd reggel nyolc előtt kicsivel immáron saját, fotóval ellátott kitűzőkártyánkkal (hoppá ) léptünk be az osztályra (mivel még a hétfői napba besűrítettek nekünk egy gyors fotózást is, fő az előnyös arc, eheh). Az egyik kedves osztályos doktornő már az első pillanattól kezdve segített nekünk. Reggelente mi adjuk be a betegeknek a gyógyszerüket, amivel el is megy az első háromnegyed óra. Aztán a napok során próbáltuk Viollal kiismerni az osztályon lévő betegeket, kit-miért-mivel kezelnek. Rengeteg beteget kezlelnek cysticus fibrosissal, mivel a klinka a terület egyik ilyen jellegű kezelési centruma. Néhány cukorbeteg gyermek vár beállításra.

Az elmúlt héten sikerült kibogarásznunk a különböző rövídítéseket, végigkövettük jónéhány beteg kezelési történetét, a reggeli megbeszéléseken már értjük, hogy kivel mit és iért csinálnak. És amire a legbüszkébb vagyok (és az adott körülmények között szerintem ez reális is): pénteken mi kérdeztünk ki és vizsgáltunk meg egy kisfiút, kitöltöttük a szükséges Formulart, és a kezelőorvosa cimke mellé a mi nevünk került.

Azt hiszem ez elég is volt az első hétre!! holnap kezdődik a második!

Kinderklinik der Universität

Szeptember 1.

Viollal fél nyolckor sétáltunk be az klinkai terület főbejáratán, ahol egy nagyon kedves portás hölgy már tudott érkezésünkről, és egy térkép segítségével megmutatta, hol kell jelentkezzünk gyerekgyógyászat gyakorlatunkra. Ha valaki hallott már tirolit vagy bajor németül beszélni, az tudja, hogy a kiejtésüktől elsőre padlót lehet fogni. De még ha értettem volna belőle valamit?! Azért a térkép segített.

 

A Kinderklinik titkárságán hamar levágták kérdéseikre adott értetlen arckifejezésünkből, hogy nem birtokoljuk eme nyelv minden különleges ékességét. Azért lassítva megértettük, amit me akartak velünk értetni.

Átirányítottak minket a személyzeti osztályra, ahol várnunk kellett, de ezt kihasználva megismerkedtünk egy török származású, de már több éve Ausztriában élő sráccal, Ömárral. Majd néhány perc múlva odajött hozzánk egy lány, aki Miskolcon született, de már kicsi kora óta itt élnek. (Tényleg ennyire kicsi lenne a világ??)

Az irodában ért minket a legnagyobb meglepetés, ugyanis kaptunk többek között egy mágneskártyát, amivel minden nap tudunk ebédelni az étkezdében (űrállomás szerű). Azért nem is kezdődik olyan rosszul az élet.Még néhány apróságra votl szükségünk, elsétáltunk a mosodához, és kértünk köpenyt.

 

Majd besétáltunk a titkárság által kijelölt helyre: Beobachtunstation.

 

Egy nővértől kértünk útbaigazítást, hogy hol jelentkezzünk. És bár nem minden szavát értettük, és bár volt benne egy “háromnegyed óra” mondatrész, azért mi bekopogtattunk egy irodába. Na és ekkor éreztem igazán kínosan magamat. 5 arc rámmeredt, azt sem tudtam, hogy szólaljak meg, kinyögtem magamból néhány összefüggéstelen szót, hogy Student-Praktikum-Erasmus. Az eredmény először csodálkozás, majd kérdőrevonás arckifejezése, majd a legrosszabb: úgy néztek rám, hogy “óh szegény, ennek fingja sincs hol van, és nagyon nem itt kéne lennie”.

 

A story a következő (köszi Péti a kifejezésért): Épp a délelőtti nagymegbeszélés volt, ahol ott volt a gyerekklinika vezetője, az osztály vezetője, néhány osztályos orvos, meg egy nővér. mondjuk az első pillanatban nem tudom ki volt jobban meglepődve/-illetődve, én vagy a dokik, azért számomra érthetetlen mondatok közepette betessékeltek a szobába és leültünk egy másik asztalhoz.

 

Mi ültünk, ők megbeszéltek, mi ültünk, ők tovább beszéltek. Majd kb. 1,5 óra múlva muszáj voltam szólni, hogy elnézést, de lejár a parkolóórám, ezért távoznánk. Rettentő megértő volt az oszt.vezető. Finoman jeleztem, hogy holnap kezdenénk, és elhagytuk a terepet, de irtózatos sebességgel.

http://www.i-med.ac.at/mypoint/