Olvasáshoz ezt ajánlom: http://www.youtube.com/watch?v=esb64GVdnWg
Kedves Olvasó!
Sok idő telt el legutóbbi bejegyzésem óta, de sok minden is történt velem, velünk.
Voltam szüleimmel és Vilcsimmel Münchenben, az éves EANM konferencián (https://www.eanm.org/).
Az egész úgy kezdődött, hogy szüleim felvettek minket INK_ban, és együtt elmentünk Garmischpartenkirchenbe. (Ez a hely sok embernek ismerős lehet, de kiváltképpen azoknak, akik Kocsis Bandi papát hallották már mesélni emlékeiről). Garmischban megkerestük a belváros egyik legjobb sörözőjét, és a csodálatos napsütésben megittunk egy Weizent, ki világosat, ki barnát, meg egy kávét.
(élesszeműek felfedezhetik a Paulaner jelzést, ami még elő fog jönni…:D:D:D )
——————————————————————————
Aztán “irány Horány”, de inkább München, amit a helyiek bajor nyelvjárásban csak Mingának hívnak. München igazi nagyvárosként hatott INK és Garmisch után, rengeteg náció, rengeteg autó, hatalmas tömeg, és óriási távolságok. Beregisztráltunk a konferencián, majd irány a Hotel Conrad, ami a Hauptbahnhof közelében található, tehát a központban.
Makkos cipő, Nyújor-Jenkis-kabát, cukrosvíz. Úgy kicsíptük magunkat…Ünnepélyes megnyitó következett a konferenciaépület legnagyobb előadójában, ahol a kényelmesen elfértünk mind a 4800, de legalább is 4000-en. A konferencia fővédnöke, professzor Schweiger elmondta, hogy ugyan az Oktoberfestet nem tudták meghosszabbítani egy héttel, de megpróbálnak egy kis bajor hangulatot varázsolni a lenti fogadásra.
Hát mit mondjak: Sörpadok, sör minden mennyiségben a Hofbräutól, wurst…na és persze sramli, ami a csövön kifér egy olyan jódlizós hölggyel, aki igen csak pörgős nyelvvel lett megáldva. Néha előjött néhány úriember bőr rövidgatyában, vékony ostorral a kézben és a harmonika muzsikájára ütemesen csattogtatták szerszámaikat.
Délelőttönként és koradélután a tudomány állt előtérben, hallgattunk szorgosan sok-sok előadást, hol jobbat, hol pocsékabbat, ahol angolul nemsokat tudó japán hölgy olvasott fel minden szót a diáiról, amelyek a bal felsőtől a jobb aló sarokig tele voltak írva…Bejártuk a kiállítás minden zugát, szereztünk rengeteg repis ajándékot, tollakat, jegyzettömböket, szivacslabdát, 2GB-os pendriveot, de szívesen hallgattuk, ha elmagyarázták nekünk az épp előttünk levő készülék-program-szer előnyeit.
Mindig jól esik ennek a tudományos-internacionális forgatagnak a része lenni. (Amikor a kellemest a hasznossal: 
(csak is 18-as piros karikával 
)
Késődélutántól viszont belevetettük magunkat München zajos világába. 
Megnéztünk mindent, amit csak bírtunk, Olimpiai tornyot-csarnokot-uszodát, BMW kiállítómúzeumot, és rengeteg Bierhallet, köztük a legnagyobbakat: Löwenbräu, Augustiner, Hofbräu.
Annyi kép készült, hogy több órába telne, ha mind bemutatnám őket, mert szinte mindegyiknek meg van a maga története.
A csapat tagjai: 
a már távolról jellegzetesen látható Frauenkirche és
a Neues Rathaus:
Első élményünk egy Bierhalleban az Augustinerben esett meg. Ugyanis mi a sétáló utcán az étterem kinti asztalainál foglaltunk helyet, és amikor benéztem az ajtón, pillantottam meg a hatalmas, tornacsarnok mérető sörözőt…
És hát itt van: 
Gyönyörű időnk volt…napsütés, kellemes hőmérséklet és az őszülő München.
…és jó társaság: 
Csak az ízelőtő kedvéért: A Löwenbraukeller söröző csarnokként 1300 ember befogadására és kiszolgálására alkalmas, étteremként csak 800…
És ház ott van a bajorok egy másik nagyszerűsége: 
Nekik köszönhetem, hogy ott lehettünk, és olyan jól éreztük magunkat!!!!
És mivel a toronyban az étterem pont akkor volt zárva, amikor ott voltunk, így megnéztük a Rock-múzeumot, Fredy Mercuri gatyájával és Elton John zongorájával többek közt, és odalent elfogyasztottunk egy csodálatos ebédet: mondjam vagy mutassam?
És akkor elmentünk a BMW kiállítócsarnokába. én ezt kaptam ajándékba: 
Ezt Vilcsi: 
Anyáék pedig ezzel gurultak haza: 
Wrmmmm: 
Ilyet kérnék karácsonyra: 
Nade este elmentünk a legek legjében:
(egy kis kitérővel) 
De megérkeztünk: 
Elég ha annyit mondok, hogy Originalest csak MAsskrugeban hoznak ki, ami persze egy literes. Nem is lehet fél liter sört kérni, csak búzasörből, amit aznap este nem ittam. ((Kedves olvasó. Ha véletlenül Némethonban jársz és búzasörre szomjaznál, akkor ne weizent kérj, hanem Weissbiert. )) A pincérek hatosával hozzák a korsókat (mármint hat az egyik kézben, hat a másikban)
Még a meglepődöttség is látszik az arcomon, amikor megkapjuk első korsónkat:
De azért sikerült leküzdeni kezdeti lámpalázam: 
Ollé: 
