10 éves jubileumi nagykoncertünket összehoztuk, már minden kész van, már csak közönség kell!!!

Miskolc – május 27. Művészetek Háza!!

Jöjjön mindenki!

http://www.miskolciutosok.hu/

Elárulná valaki, hogy ki az, aki rá szokott nézni a blogomra? Hagyhatna valami bejegyzést, vagy kommentelhetne. Csak mert elvileg napont 1-5 ember megnézi! Azért ez már nem semmi! Tekintve, hogy tavaly augusztus óta nem írtam semmit!

Ember, ez mennyire durva!

De ha már írni akarok valamit: 2010. Tavaszán lesz születésnapi Miskolci Ütősök koncert!!! Bizony! 10 ÉVESEK VAGYUNK!!!!!! Már csak rengeteg támogatót és pénzt kell gyűjtani. No meg persze próbálni, mondjuk most szombaton!! Yeah!

És ha már itt tartunk:

Szép napot! és írj valamit, hogy itt jártál!

Szóljon egy dal tirol partizánjaiért: http://www.youtube.com/watch?v=4yVebsKnwyg

Július 24 és 26 között olyan hétvégét tölthettem el, amire örökké emlékezni fogok: a WasserBall Club Tirol (WBCT) pólósaival játszottam egy hétvégét Bregenzben az éves vizilabdakupán, a Mili-Turnier-n. 16 csapat vett részt, németek, franciák, osztrákok.

(A képen balról: Der ungarische Tanzkämpfer, Jackie, valaki ismeretlen, Christian Böhme, Bene, Gigi, vendég kapus, Koroknai Kristóf, Gratzel és Mo (ő nem tagja a csapatnak, csak lejött bulizni))Johannes nincs a képen, mert elment sörért! Ezért ő kap egy külön képet:

Csütörtökön épp dögrováson voltam, Coldrex, tea, takaró etc. mikor is délután fölhívott a csapatkapitány, Gigi, hogy a hétvégén lesz a Mili, és páran az utolsó napokban visszamondták, többek közt pont a balkezesük és szeretné megkérdezni, hogy van-e kedvem velük menni?! Szerintetek? Máris éreztem, hogy állapotom javul. A lényeg, hogy pénteken Viol egész napos ápolása után teljesen helyrejöttem, délután négykor pedig robogtunk Bregenz felé. Violnak sajnos otthon kellett maradnia, mert nem nagyon volt már több hely, de ezt nem is bánta. Inkább velem örült, hogy újra játszhatom!!!

Bregenz partján van egy öreg fürdő, ami valamikor a katonasághoz tartozott. Egy U alakban nyúlik be a vízbe. Két emelet. Középen a tó, alja a tó, enyik oldalról teljesen nyitott a vízre, így a hullámok szabadon játszhatnak a kapukkal, labdával, játékosokkkal.

Pénteken érkezés, pizza, sörözés mellett pedig megbeszéltük a taktikát ( :D ) De most komolyan! Éjfélkor már ágyban is voltam, mivel mi játszottuk az első meccset, fél kilenckor. Jah, nem mondtam volna? Egész pénteken zuhogott, a víz 17 fokos volt! Nagggyon hideg!

És kezdődhet a játék!! Látja mindekni hol a labda a következő képen? Ott bizony, ahol lennie kell! És ki lőtte? (a visszatérés!!! )

Még kapuban is kellett lennem, igazából mindenki védett egy félidőt. Egyetlen gólt kaptam csak, de többet egyet sem, nagyszerű teljesítményt nyújtottam, illetve a meccs lefújása előtt még egy gólt is dobtam a kapuból!! Első meccsünket simán nyertük, majd a Salzburgtól kikaptunk, így sajnos vasárnap a negyedik helyért játszhattunk. De sebaj! Én úgy élveztem az egészet, hogy ihaj!!!

Este pedig a Bódeni tó legszebb naplementéjét csodálhattuk (néhány söröcske társaságában):

Enyém volt a világ, sőt még a nap is!!

Vasárnap, bár negyedikek lettünk, én a föld felett jártam 10 centivel, a kupát megkaptam a fiúktól, az egyik arc, Bene úszógatyáját is, most már WBCT feliratú nadrágom is van, hazafele a kocsiban pedig muszáj volt meginni a szombat estéről maradt whikseyt is, aminek eredménye képpen olyan after partyt nyomtunk…

 A Bat Mobil, amivel még egy Aston Martint is lenyomtunk!

És a dicső hazatérés!!!

De mivel négyen néhány nap múlva indultak Thaiföldre, muszáj volt egy közös sörözést csinálni az edzés után, hétfőn, és igaz, hogy hangom nem volt, köhögtem mint egy kivert kutya, de egy olyan jó este kerekedett ráadás képpen hétfőn…ajándék képpen még egy WBCTirolos emlékplakettet is kaptam, amit mindenki aláírt. Még azok is, akik akkor már nem voltak ott. Tehát előre készültek, és ez nekem nagyon jól esett…

Képeket a következő bejegyzésben láthattok!

Csocsesz

De valójában azért nagyszerű érveim is vannak arra, miért nem írtam július elseje óta: unokatestvérem, Geri érkezése, Violett szülei, illetve a szüleim itt tartózkodása.

Akkor az elején: Geri kitalálta, hogy egy két hetes sebészet gyakorlatot szeretne INK-ban eltölteni. néhány igazolás beszerzése utána már semmi akadály nem volt előttünk. Érkezését egy szombat hajnalra időzítette, a Wiener Walzer ugyanis hajnal fél három körül érkezik meg  ide. Aznap este volt az osztrák Bundes Liga Döntője, amit a tiroliak simán nyertek. Ergo utána este grill party és közös ünneplés a tivoli strandon. Elég klasszul sikerült, alátámasztja ezt az is, hogy Geriért kissé kapatosan érkeztünk a pályaudvarra. NA jó, én inkább mint Viol, de szerintem ő csak jól tud hallgatni. Geri és Viol biciklivel mentek vissza a koliba, én meg az éjszakaival vittem oda Geri bőröndjét, mert hát jóhiszeműen felajánlottam neki ezt. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy kb 30-40 kilós szörnyeteg. Tényleg rém nehéz. Az éjszakai busztól pedig egy kellemes 25 perces séta eléggé lefárasztot ahhoz, hogy arcom hasonlóan szürke legyen megérkezésemkor, mint amikor Viol az ajtót zárta az ujjamra. Halál!

De no para! Geri megkezte gyakorlatát, minden nap újabb és újabb sikert jelentett számára. És akkor pénteken megérkeztek Violett szülei, és közösen elmentünk Stansba, ahol a hegyi patak szikla szurdokjának peremén mászhattunk fel a hegyi bencések rendi kolostorhoz, hogy egy 1605 óta készített búza sörrel csillapítsuk szomjunkat…

Másnap irány Kühtai 2000 méteres csúcsai. Isszonyat hideg volt elsőre, de a táj kárpótolt minket. Négy tó túra öt tóval, Gyűrűk urát időző táj, kedves tehenek és lovak, no meg jó hangulat.

 Na jó, itt is volt egy nagyon hangulatos kis Hütte, ilyen kihagyhatatlan féle!

Anyáék csak kedden érkeztek, mert kipróbálták a nyári síelés előnyeit Hintertux gleccserén: Szép idő (néha), kevés ember, fenséges táj, a szállásodon meg kitűnő idő. Kedden este megérkeztek Innsbruck városába. Addigra Valenték már hazamentek, jött helyettük viszont egy Tóth család, illetve annak egy része, azaz Zsombor, barátnője, valamint keresztanyám. Így Geri egész héten a műtősruhát és a túracipőt váltogatta. Péntekre mi is szabaddá tettük magunkat Viollal, és megmutattuk anyáéknak is Kühtai csúcsait. Nem tehetünk róla, teljesen beleszerettünk Viollal. Persze, ha valakinek össze-vissza, rendszertelen lenne felsorolásom és élménybeszámolóm, bármikor segítségül hívhatja Viol oldalát,

                                                                        http://vilcsi.wordpress.com

Közös Kühtaiozásunk: (((a technika kedves ördöge: sok sok fotót akartam ide is feltenni egy galériáába, de az előző galériába tette fel, szóval kérlek most irány vissza 17 sor feljebb, és nézd meg ezeket a képeket is!!! )))

Végül apáék távozását egy közös vacsorával zártuk, ahol megünnepeltük az eljegyzésünket Viollal, iletve koccintottunk Szüleim házassági évfordulójára. Hát ennyi lett volna. Apró felfordulást okoztunk Innsbruck nyugodt életében vendégeinkkel, de sebaj: tudják csak meg, milyen a magyar virtus!!!

LEgyetek jók:

Igérem, nem leszek lusta, és megírom a bejegyzést a Mili-Turnierról, alias Bodensee-Cupról!!!!!! 3 nap fejetlenség!!

csá

Köszi Susann!!!!!

És azóta mindketten 10 centivel járunk a föld felett! Szerda reggel felkeltünk, az idő egészen jónak tűnt, és akkor már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ma megkérem a kezét. Errre már jó pár hónapja készülök, először csak eljátszottam a gondolattal, aztán kigondoltam a részleteket, Miskolcon megvettem a gyűrűt, kis gyémántos aranygyűrűt, Innsbruckban meg vártam a megfelelő alkalmat!

Mert hát Innsbruck egy fontos helyet fog elfoglalni emlékeink között. Én meg bizonyos dolgokban romantikus és régimódi vagyok. Szóval mikor felébredtem, még én sem tudtam, hogy ma lesz a nagy nap. De mivel átgondoltam, hogy a nyár folyamán már nem valószínű, hogy még egy ilyen nyugodt hetünk legyen, ezért belevágtam.

Szóval egy finom ebédre elcsábítottam a kisasszonyt INK házi hegyére, a Patscherkofelra. A hegy hátsó részén egy kellemes hüttében ebédeltünk egy finomat, gyönyörű panoráma kilátással, és mikor indultunk volna, még felcsábítottam egy néhány méterrel magasabban lévő kiszögellésre.

És akkor (térdremegés) térdreborulás, és meg MEGKÉRTEM  A KEZÉT!!!! Ő néhány pillanatig szóhoz sem jutott, sikerült meglepnem, azt hiszem, és a válasza természetesen IGEN volt!

Kíváncsi volnék, Viol ezt hogy élte meg: http://vilcsi.wordpress.com

Mindenkinek hatalmas ölelés!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Habár tudom, hogy Ich muss garnix, de neked ez kötelező meghallgatnod olvasgatás előtt, közben vagy után: Grossstadtgeflüstert – Ich muss Gar Nix : http://www.youtube.com/watch?v=vTsFUr105iw

Szóval és tettel, május végén befejeztük a sebészet gyakorlatunkat, csináltunk két hetet a Nuklear Medizinán és elindultunk hazafele. Már annyira hiányzott…először néhány napos teljes kikapcsolódás Kóny Cityben, Violett unokahugát, a kis Lillert elkísértük keresztelőjére.

Utána hazaérkezés Miskolcra, ahol szinte minden estét a stúdióban töltöttem Pongival és a hangmérnökkel, Tamással, ugyanis igen-igen Uraim és Hölgyeim, engedjék meg, hogy bejelentsem, ezennel elkészült a Miskolci Ütősök Jubileumi albuma, mely a 10 címet viseli…vajon miért is? A masterelés még hátra, némi simítás, utómunkálatok, de őszre, amikor is nagykoncertet tervezünk, már mindenki kézbe veheti :D:D:D

És hát elmentünk az együttessel Belfortba, a FIMU fesztiváljára http://www.fimu.com/site/ . Eszméletlen: 3 nap, több mint 3000 zenész és rengeteg zenebarát, isteni közönség és nagyszerű hangulat. Egy kis ízelítő belőlünk és a fesztiválhangulatból:

Miskolci Ütősök:

1. Hej Tulipán: http://www.youtube.com/watch?v=qUROHgadESA

2. Over the Moods: http://www.youtube.com/watch?v=sm7RpVxm0q0&feature=related

——————————————————————————————————————————–

Majd Miskolc-Győr-Miskolc kombó után irány vissza Innsbruckba, ahol is volt egy szabad hetünk, hogy végre kicsit kiránduljunk. Tényleg, elképzelhetetlen helyeken jártunk. Tengerszem 2000 méteren Salfeinsnál: http://vilcsi.wordpress.com/2009/06/22/grinzenstol-salfeinsig/

 A női szakasz Vanesszával, a francia diáklánnyal, Annával (DOTE) és Viollal.

 na jó…most már csak felérnénk…

 a tó meg tele volt gőtével:

Szerelmemmel és innsbrucki háttérrel:

Ezt a ötágú szigonyt meg az erdőben lőttem lefelé:

—————————————————————————————————————————-

Voltunk Kufsteinban is, megnéztük Rózsa Sándor, Wesselényi és Kazinczy börtöncelláját. Nagyon komoly érzés látni egy olyan falat Ausztriában, ahova magyar rabok nevei vannak felírva:

Európa legnagyobb szabadtéri orgonáját hallgattuk meg a várudvaron, melyet minden nap délben megszólaltatnak.

Jah: Il Capitano:

illetve il Capitani (valószínűleg a ragozás nem helyes) (avagy az elveszített fonál keresése):

 Azt hiszem itt megtaláltuk…és minden jó ha a vége jó

Következőkben Wildschönauról írok egy keveset, de aki nagyon kíváncsi, látogasson el Viol blogjára…talál még egy-két ínyencséget ott is

Köszöntem.

Sok mindent történt velem, de leginkább múlt hét péntek. Kedvenc Vilcsi annyira jól leírta, hgoy megkérnélek, egy rövid kitérő erejéig kattints a linkre, és olvasd el a következő bejegyzést Viol blogjából:

http://vilcsi.wordpress.com/2009/05/16/a-gonosz-ajto/

de most komolyan, olvasd el. Addig nem mehetsz tovább!!!

—————————————————————————

Na jó, itt egy kis képecske: na ki mit lát rajta?!

Hát így esett a  nagyeset. Most se vizilabda, se foci, se OP-aszisztencia. Pedig az érsebészeten mikor megjelentünk a hétfő reggeli megbeszélésen, mosolyogva fogadtak minket, hogy itt az erősítés a többi hallgatónak. Itt ugyanis a hallgatók minden napra be vannak osztva aszisztálni. Aminek ugye van jó oldala is meg rossz is. Mert azért egy időn túl már  nem olyan izgalmas, nem látsz olyan sokat, van amikor alig látsz valamit, csak egy kampót fogsz és ha nem te tartod a szikét, akkor eléggé vacak 2-3-4 órát végigállni. Azért Violra ráosztottak egy kissebb műtétet. Ő meg azért van meglőve, mert a térde hosszab álldigálás után székért kiállt. Elülső keresztszalag nélkül azért nem olyan kényelmes. No hát ilyen formában adtunk mosolyognivalót a sebészeknek: a magyar hadirokkantak :D:D:D

de ma már ezt is befejeztük, mert holnap Ausztriában ünnep miatt munkaszüneti nap van, pénmteket meg kiadta a dékán szünetnek. Szóval vajon mit csinálunk? Irány haza!!!!!!

Csütörtök reggel indulunk. Addig még felköszöntjük Emmer Gyuri barátunkat 30. születésnapján ma este. Utána irány a Hon !!!! Lehet zargatni telefonon, én is azt fogom!

byez to all

ui.: Jah, hogy nem említettem, hogy mi volt az alapötlet, ami miatt most megyünk haza? Hát a belforti Fesztivál, ahova megyünk az ütősökkel. Na ná!! http://www.fimu.com/site/ olláláááá

ui2:ha esetleg még valaki nem látta volna, akkor a címben emlegetett srácot kötelező megnézni:

http://www.youtube.com/watch?v=_OBlgSz8sSM

——————————————————————————————

——————————————————————————————

——————————————————————————————

—————————————————————————————–

——————————————————————————————

—————————————————————————————–